Értelem és Érzelem meg a majmok. 2011-ben egy Rupert Wyatt nevű fiatalembernek sikerült megtennie azt, amit elődje, Tim Burton 10 évvel azelőtt nem tudott: Feltámasztani a Majmok bolygója franchiset.
A majmok bolygója: lázadás folytatását már nem Rupert Wyatt könyvelheti el, hanem a Cloverfield névre hallgató sci-fi rendezője, Matt Reeves. Most erről olvashattok. A forradalom alcímre keresztelt folytatás 10 évvel a majomvírus kitörése után veszi fel a fonalat. Az emberiség megtizedelődött, a túlélők az életükért küzdenek, eközben Caesarék rohamos fejlődésnek indultak, és egy kolóniát hoztak létre egy San Frasisco mellett fekvő erdőben. A majmok azt hiszik, hogy az emberek rég kihaltak, ám egy alkalommal összetalálkoznak egy kis csapat túlélővel, akiknek épp a majmok otthona közelében lenne dolguk. Békét kötnek, de ez csak átmenetinek hat, a háború pedig egyre elkerülhetetlenebbnek látszik. Vajon képes-e majom és ember harmónijában élni? A majmok jobbak, mint mi? Vajon nekünk embereknek befellegzett? Többek között ezeket a kérdéseket boncolgatja az egyébként nagyon érzelgős film.
A Forradalomról el lehet mondani, hogy jobb mint a Lázadás, majdnem minden szempontból. A történet érdekesebb, az új karakterek sokkal kidolgozottabbak, a régiek ugyanúgy hozzák az elvártat. Mégis, a film legjobb karaktere Cézár, az emberek között felnőtt majom, akinek azzal a problémával kell szembenézni, mint a majmok vezetője, hogy bízzon-e az emberekben, vagy társaira hallgatva ne. Az emberek is jól alakítanak (Gary Oldmannel az élen), de tény és való, hogy a majmok viszik el a pálmát, az emberek csupán másodrangú (ámde történet szempontjából nélkülözhetetlen) szereppel bírnak. Andy Serkis - Cézár megformálója - , valmi eszméletlen mimikával kápráztatja el a nézőt, csakúgy, mint a többi majom. A film másik, számomra nagy előnye, hogy a filmben nincsenek gonoszok. Mindenkinek vannak motivációi, szinte mindenkivel tudunk azonosulni, - igaz, az emberekkel kevésbé.
Az akciójelenetek fantasztikusak, akár csak a képi beállítások. Az atmoszféra lehengerlő, már a film elején beszippant, és el se enged, még akkor se, amikor meglátsz egy lovagló majmot gépfegyverrel lövöldözni, egészen a stáblistáig ebben a posztapokaliptikus világban ragadsz. A 3D nem tolakodó, csupán a film élményének fokozását szolgálja. Michael Giacchino zenéjével sem volt olyan sok baj. Egyes jelenetekhek adott egy kis pluszt. Ha a film nem csak a szépen megkreált majmaival törődött volna, hanem egyes mellékkarakterekkel, akár hibátlan is lehetne az összkép.
Cézár ,,kreálás" előtt, és után
A forradalom egy olyan mozi, amely látványos, lehengerlő, izgalmas, és hagy gondolkodni valót maga után. Már vagy háromszor láttam, de még mindig ugyanolyan fantasztikus, mint elsőre. Tűkön ülve várom a következő részt.
